Mit is mondhatnék, az utolsó kirándulásunkat elég érdekes időpontban szerveztük, és nem is az időjáráshoz leginkább illő helyszínen, de mi akartuk így, és végig élveztük is. 😀

Szeptember 24-én vasárnap reggel indultunk korán vonattal, majd nagyjából 2,5 órás út után megérkeztünk egy isten háta mögötti kis faluba. Itt még várt ránk egy „kisebb” séta egészen a hegy lábához, a szállásunkig, aminek egy kalandpark adott otthont. De mi úgy gondoltuk, hogy az éjjeli 3-4 fok nem nagy dolog, így hát úgy döntöttünk, hogy házak helyett inkább sátorokban szállunk meg, de erről majd később. Érkezésünk után az animátorok első dolga volt két csoportra bontani minket, mivel az első programra korlátozott létszámmal mehettünk. Ez ugyanis a kenuzás volt. Kaptunk bicikliket, amikkel letekertünk a közeli folyóhoz, és egy rövidke megbeszélés után már vízre is bocsájtottak minket. Szerencsénkre senki sem borult bele a vízbe, habár közel jártunk hozzá nemegyszer. A legrosszabbul járt csónakban is csak derékig lettek vizesek.

Miután visszatekertünk a parkba, a legnagyobb örömömre már kész is volt az ebéd. (Napom fénypontja. :D)

Ezek után rászabadítottak minket a kalandparkra, ahol magasabbnál magasabb helyekre másztunk, először a mászófalon, majd rekeszekből épített tornyon, utána óriáshintáztunk egyet (ami parább, mint ahogy hangzik), és a kötélpályákat is kipróbálhattuk. Majd mikor visszaért a másik csoport is a kenuzásból, végre indulhattunk is a fák lombjai közé az akadálypályákra. Bár elsőre csak a gyakorlópályára engedtek, ahol részletesen elmondták eszközeink helyes használatának a módját.  Ezután azonban majdnem szabadon mehettünk zárásig, a kivételt csak a park két legnehezebb pályája képezte.

Záróra után, a vacsorának valót tábortűznél sütöttük meg. A tűz melege felemelő érzést nyújtott a sok kapaszkodástól megfáradt kezeinknek. Vacsora után pedig mehettünk csinálni, amit akartunk. Összegyűltünk egy-egy sátorba és természetesen tiszta „hegyi forrásvízzel” pótoltuk a nap során kimaradt folyadékbevitelt. 😀 Mikor hangos jókedvünktől már végképp nem lehetett aludni, nyilván elmentünk lefeküdni és reggelig aludtunk is természetesen.

Másnap frissen üdén és kipihenten ébredtünk, készen arra, hogy ismét nekivágjunk a pályáknak. Mindenki kipróbálta azt, ami előző nap kimaradt neki, és a bátrabbak egyből az előző nap még tabunak számító pályákkal kezdték. Szerencsére fent nem maradt senki, és mire végeztünk mindennel, köszönetet mondtunk magunknak, amiért előző este olyan jót aludtunk. Hazautunk már békésen és fáradtan telt, nagyrészt aludtunk a vonaton.

Személy szerint imádtam az utat, és egy fantasztikus élmény volt, amilyenben még nem volt részem.

Nyitrai Attila

12/A