Németh Zsombor 11.B osztályos tanulónk a DiViSz képviseletében újabb eseményen vehetett részt. Ezúttal egy kulturális programról számolt be, ahol legalább 20 kategóriában értékelik a diákszínjátszó tanulókat és csapatokat. A versenyt a szolnoki színház indította el 2010-ben, de azóta már több mint 10 hazai színház csatlakozott hozzájuk.

Február 7-én Velem együtt hárman képviseltük a városunkat, és jómagam iskolámat is testvérvárosunkban, Szolnokon, ahol már tizedik alkalommal rendezték meg az Ádámok és Évák Ünnepét a Szolnoki Szigligeti Színházban.
Egy délelőtti vonattal indultunk el Budapestre,  majd onnét Szolnokra. Először Madách Imre Az ember tragédiája című  művéből adtak elő helyi általános és középiskolások drámai produkciókat. Számomra ezzel kellemes csalódást okoztak, mert nem vagyok nagy színház kedvelő, mégis örömmel néztem végig a kétszer másfél órás előadás-sorozatot.
Az eseményen részt vett a győri VDF (Városi Diákfórum) is, amelynek tagjaival már a vonaton összebarátkoztunk.
Az előadás után elmentünk a szállásra, ahol frissen felújított apartmanházakban helyeztek el bennünket.
Az esti beszélgetés közben még jobban összebarátkoztunk a győriekkel és meghívást kaptunk farsangi báljukra és egy egri utazásra is. Másnap reggel hagytuk el a szállást és egy pékségben reggeliztünk. Ezután a Szolnoki Galériába voltunk hivatalosak, amely a Damjanich János Múzeum kiállítóhelye és Munkácsy Mihály alkotásait tekinthettük meg egy idegenvezető segítségével. Az épület egykor zsinagógaként működött, de az II. világháború alatt megcsappant létszámú zsidó közösség már nem tudta fenntartani és leromlott az állaga, az 1960-as években a város megvásárolta és átalakították múzeummá.

Sajnos itt véget is ért szolnoki kirándulásunk, de hazautazás közben már a következő programokat tervezgettük és alig várom, hogy azokról is tudósítsak.