Az alábbi fogalmazást Fermans Emese. 9.B osztályos tanuló írta az idei gólyanapon átélt élményeiről.
Úgy gondolom (és ezzel biztosan nem vagyok egyedül), hogy számunkra ez a gólyanap különösen fontos volt. Hiszen úgy jöttünk el az általános iskolánkból, hogy nem volt sem bolondballagás, sem bankett és természetesen legnagyobb bánatunkra ballagás sem. Illetve március közepétől már az osztálytársainkkal sem találkozhattunk.
Ezért is örültünk nagyon és vártuk izgatottan a két napos gólyatáborunkat.
Amiből aztán semmi sem lett…
Örültünk viszont, hogy legalább egy délelőttünk volt és izgultunk nagyon, hogy vajon milyen is lesz ez a különleges nap.
Az első programunk lényege az volt, hogy jobban megismerhessük egymást az osztállyal. Kint voltunk az udvaron, a padokon ültünk, miközben a tizedikesek foglalkoztak velünk. Itt az az egy volt a bökkenő, hogy annyira nem vettük komolyan a feladatokat. Távol is ültünk egymástól, így egyértelműen, akik halkan beszéltek, nem hallatszottak rendesen (mint például én), néhány fiú pedig teljesen félvállról vette és elhülyéskedték az egészet. De természetesen tisztelet a kivételnek. Először a neveinket kellett felsorolni, majd az egyik kedvenc tevékenységünket, vagy ami jellemez minket, esetleg tulajdonságunkat. Az utolsó pedig az volt, hogy mindenkinek kellett magáról mondania két igazságot és egy hazugságot, a többieknek pedig ki kellett találni, hogy melyik nem volt igaz a felsoroltak közül.
A második feladat sorverseny volt, amit annyira nem szeretek. Eddig sem voltam nagy barátságban a sporttal, de ezzel végképp nem. De kedves osztályfőnökünk mondta, hogy elég, ha (mi lányok, mivel annyira nem rajongtunk ezért) csak egyszer leszünk benne az egyik fordulóban. Igaz, hogy én kétszer lettem kiválasztva, de ez most már teljesen lényegtelen. Az a szerencse, hogy pont olyan feladatokba kerültem bele, amit meg is tudtam csinálni és nem is fáradtam el benne. Egy páros feladatom volt, ahol szerencsém volt, hogy Elizát is kiválasztották, így együtt mentünk végig a pályán. Majd voltam az utolsó feladatban, ahol csak egyszerűen el kellett futni a kézfertőtlenítőhöz, fertőtleníteni, majd így visszafutni a kezdéshez és pacsival indulhatott is a következő.Aztán jött a harmadik, egyben az utolsó feladat is. Egy rendszer kisorsolta a neveinket véletlenszerűen csapatokban, így el kellett, hogy váljunk egymástól. Egy borítékot húzott mindenki, melyben a csapat feladata volt. Tizenegykor kezdhettük a munkát és egészen egy óráig dolgozhattunk vele, hiszen utána elő kellett adni. A mi feladatunk a versírás volt az osztályról, osztályfőnökről. Nem ment olyan gördülékenyen, mint ahogyan gondoltam, mert a csapattársaim annyira nem voltak aktívak és egy idő után azt sem tudtam, hogy hol vannak. Szóval így született egy rossz vers, az én írásommal és az Ákos segítségével, aki segített a fiúk jellemzésében. Közben még délelőtt megkaptuk az igazi gólya-feladatunkat is, ami a lányoknak az lett, hogy jövő hét szerdán pizsamában kell mennünk, két, oldalra felfogott copfban, vagy felkontyolt hajjal és papucsban. Igazából nekem ez nagyon tetszik és szerintem tök jó buli lesz egy egész napot pizsamában eltölteni. Biztos jól fogunk szórakozni, ha meglátjuk majd egymást.
Ráadásul utána azonnal mennem kell hegedűre, tehát még ott is pizsiben leszek.
Igazából a gólyanapot személy szerint nagyon vártam, mint ahogyan említettem is az elején. Vártam, hogy jobban megismerhessem az új osztálytársaimat és jól kijöhessek velük, tudjak beszélő viszonyban lenni az új társaimmal. Összességében ez a nap nagyon jól sikerült, élveztem is, csak az a picike kis tény, hogy a csoporttársaim annyira nem voltak aktívak, egy kicsit levitte a kedvemet és nagyon szégyelltem magam, hogy egy rossz verssel kellett a zsűrik elé állnunk. Hiszen én sajnos, nem tudok verset írni, amit nagyon sajnálok.
De a lényeg az, hogy szerettem ezt a gólyanapot, kár, hogy csak egy darab van ebből mindenkinek, de az viszont vígasztal, hogy jövőre mi fogjuk szervezni az egészet.
