Sikeres versíró diákunk a 12.A-ban

“A középiskolások körében idén először nem adtunk ki helyezéseket. A versek magas színvonalúak, helyük van a magyar irodalomban. Ezért mindegyiket, amelyiket kiemeltük, I. helyezettnek tekintjük.”
Versíró Cimborák 2022/2023. díjazott versei közül Kaszás Attila 12.a osztályos tanulónk verse

 

Kaszás Attila: Zúzottköves út

 

Ezen az úton, zúzottköves úton,
Ahol egyedül a felhő hullajtja könnyét,
Tapintható a csend, a magány, a félelem,
Mint ahogy szerző írja könyvét.
Az utolsó fejezet.
Megnyugszik a vízfelszín.
Tüdőm egy nagy levegőt beszív
Majd kifújom a hidegbe.

 

Szürkének tűnik a rózsaszín,
szorítja mellkasomat a sok kín.
Vennék időt e Földön hitelre,
csak nincs aki fizesse.
Olyan törékeny az életünk,
Pedig eleget sosem élhetünk.
Bármely pillanatban elveszhet
És amiért megéri, talán már elveszett
Talán már elveszett, amikor elmentél
Pedig amit tudtál, megtettél.

 

De mit sem számít, most hogy sírba fekszel,
Reméljük, hogy később a földdel együtt könnyebb leszel.
Olyan rövid a végtelen
születésed előtt, halálod után
Most mikor már tested, mint a kés, életlen
Veszed észre, lehet, még sincs véletlen.

 

De nem számít, amikor a halál akar, szállít
Az elmúlás virágjának magányos szirma száll itt,
És úgy érzem, valamiért jártam már itt.

 

Jártam már ezen az úton, zúzottköves úton,
Ahol még a felhő se hullajtja könnyét,
Egy imát elmondok, hogy gyorsan múljon,
S utoljára beszívnám a levegő hideg csöndjét…

 

De akárhogy próbálom, nem tudom,
Csukott szemem előtt emlékeim egyszerre láthatom.
Rengeteg helyre kéne még eljutnom,
Az összes álmomtól kell most elbúcsúznom.

 

Megállt a szívem, az elmúlás teljesíti ígéretét.
És egyedül nézhetem az irónia görbe tükörképét.
De nem fáj, ahogyan végre körbevesz az édes sötét.
Utolsó erőmmel megmarkolom a magányos út zúzottkövét.

 

Komárom TSZC Széchenyi István Gazdasági és Informatikai Technikum, 12. osztályos tanuló